Döbrentei Gáborköltő, királyi tanácsos, a "történelem" szó megalkotója |
Olvasom a regulát, mint kell ezt írni s amazt is.
Ah, hideg ez, fáraszt, száraz az elmerülés.
Hazai ügy, a nemzeti nyelvre nézve
Szerettem a hazát'
Megszegtem kedvéért szívem örömeit,
Csakhogy látnám jőni ragyogó csillagát;
Reszketve gyujtottam éjjelim mécseit:
Mim érte? a szent ügy most is tapodtatik,
S híve, tört oltára mellé taszittatik.
Arany sugárod ujra terjedez
S lelkem levonzó élte terheit
Szétrázva, röppen boldog képeken
A szüntelen kivánt és mindenütt
Fellelni vágyott bájvilág felé.