Darmay Viktor

Darmay Viktor

eredeti nevén Viczmándy Győző, költő és író
1850. december 2. (Darma, Ukrajna) — 1878. március 28. (Kozma, Szlovákia)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Milyen régen...

Milyen régen meghaltál már
Reményimnek, vágyaimnak,
Szivem édes álomképe -
Tudom-e még, hogyan hívnak?!

Tovább...

40

Különös falu

Milyen különös egy falu —
Elnézem hosszan, csöndesen,
S mint egy bús álom, úgy vonul
Egy emlék végig lelkemen.

Tovább...

42

Az éjszakák

Oh, én mindig szerettem őket,
Oh, gyönyörűk az éjszakák,
Csillogó rongyát ha letette,
Nem sejti, mily szép a világ.

Tovább...

Csöndes tavaszi délután

Csöndes tavaszi délután,
Szelíd sugárral ég a nap,
Pattognak a fák, szól a fütty
Épp itt az ablakom alatt.

Tovább...

Köd borult...

Köd borult az őszi tájra,
Búsan hallgat a madárka;
S mely ott virul messze, távol -
Álmodik egy szebb hazáról.

Tovább...

Nem is volt az

Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt csupán,
Fényes mezőn, árnyas berken
Ezüst pillangó után.

Tovább...

20

Ezredévek jönnek, mennek

Ezredévek jönnek, mennek
Tünő habján a jelennek,
S titkos örvény forgatagja,
Ami fenn volt, leragadja.

Tovább...

Hej átkozott

Hej átkozott természetem,
Jó sorsomat nem tűrhetem;
A vágy örömből búba hajt —
Ha nincs, föllelem én a bajt.

Tovább...

10

Temetőben

Nem mint mások könyes szemekkel,
Búsulni ide nem jövök;
Nekem itt virul a boldogság,
Itt fakadnak az örömök.

Tovább...

Az élet

Mi az élet? Örökös válás...
Alig találkozánk,
Búcsúzni kell, - mert az idő, e
Vén forspont vár reánk.

Tovább...

Engem egy perc...

Engem egy perc ki nem elégít,
S hitem alig van a jövőre;
Nem bírom egy lét szenvedésit,
És ezer vágy űz, hajt előre.

Tovább...

Merész a szó!

Merész a szó, de ám kimondom:
Republikánus vagyok én,
S gyülölöm azt a szabadságot,
Mely koronát hordoz fején.

Tovább...

Árva madár

Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza betyár csak lézeng a világba;
Ágról ágra szegény bujdosó madár,
S egy tanyáról más tanyára a betyár.

Tovább...

A padlásszoba

Elhagytam hát a büszke várost,
És annyi fényes palotát;
El a zajongó Dunapartot, -
Maradni nem volt mért tovább.

Tovább...

Az én urambátyám

Csöndes, békés úriember
Az én kedves urambátyám;
Hogy oly nagyon csöndes, békés,
Nem is hinném, ha nem látnám.

Tovább...

00