 | Darmay Viktoreredeti nevén Viczmándy Győző, költő és író |
Hej, mi az itt, ház vagy kunyhó,
Vagy csak olyan vakondtúrás?
Gyönge vályogoldalának
Elég volna egy-két rúgás.
Ha válni kell, váljunk el,
Úgy mint két idegen,
Kik elébb soha egymást
Nem látták, édesem.
Meghalni, ah! mily méla ábránd
Lepett meg titkosan...
Legyen szép, csöndes május-alkony,
Mint aminő ma van.
Isten veled, szép nyár! Maholnap
Megsápad újra völgy, halom...
A szél már ébred s zúg a fák közt
Különös, méla hangokon.
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra nyílik a virág;
Napfény játszik kék tükrén a Dunának -
Oh mily szép őszi nyárvilág!
Amerika szabad levegőjét szívom, —
Oh mi más az élet itt, mi más az ember?
Nincs sehol vad önkény, gyávaság uralma,
Idegen növény az, itt gyökeret nem ver.
Hej átkozott természetem,
Jó sorsomat nem tűrhetem;
A vágy örömből búba hajt —
Ha nincs, föllelem én a bajt.
Csöndes, békés úriember
Az én kedves urambátyám;
Hogy oly nagyon csöndes, békés,
Nem is hinném, ha nem látnám.
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt csupán,
Fényes mezőn, árnyas berken
Ezüst pillangó után.
"Munkára fel hát! ki van tűzve
A zászló, ússzék a hajó..."
A csüggedésnek éjszakáján
Míly édes hang, míly drága szó?!
Milyen különös egy falu —
Elnézem hosszan, csöndesen,
S mint egy bús álom, úgy vonul
Egy emlék végig lelkemen.
Milyen régen meghaltál már
Reményimnek, vágyaimnak,
Szivem édes álomképe -
Tudom-e még, hogyan hívnak?!
Le az álcával, együgyű bohócok,
Elég volt már a tréfából, elég;
Elmúlt a farsang, királyok farsangja,
Mit akartok hát, mire vártok még?
Magyarország, szegény, édes hazám!
Magyarország, szegény, édes hazám!
Tenéked bezzeg kijutott;
Beteg vagy és maholnap sírba visz
Sok élhetetlen orvosod.