Czóbel Minka

Czóbel Minka versei az állatokról

költőnő
1855. június 8. (Anarcspuszta) — 1947. január 17. (Anarcspuszta)

Szerző figyelése

Méhesnél

Ólomszürke égből
Nagy hópelyhek hullnak
Lassú tapadással
Egymáshoz simúlnak.

Tovább...

Az ő mosolya

Sipol az erdőn végig,
Szavára mind megáll
Kis béka, gyík, giliszta,
Nyul, őz, hernyó, bogár.

Tovább...

Troubadourok

Aranyszemű békák néznek
Egy vizi rózsára,
Fehér rózsa tó vizében
Inog hosszú szára.

Tovább...

Lepkekirály

Hol zöld fenyügaly közt
Húros rigók járnak,
Pillangó szárnya nőtt
A lepkekirálynak.

Tovább...

Bársony léptek

A madarak alusznak régen,
Sürű lombú fák tetejében.

Tovább...

Pán flótája

Fütyült nádsipján, csermely-tiszta hangon
Világitó, aranyszin éneket,
Örömtől megremegtek a virágok. -
De nem hallgatták meg az emberek.

Tovább...

Három fehér hattyú

Három fehér hattyú
Egymás után halad,
Esti szürkületben,
Árnyékos sötétben
Sötét fenyük alatt.

Tovább...

Pán szerelme

Sipolva megy erdőn, réten,
Körülette minden állat,
Mint vigan megy, talál egy szép
Ingó fehér virágszálat.

Tovább...

Julius

Kavarodik a fák felett
Egy fekete varju sereg.
Talán gondolatim szállnak
Tetejében a nagy fának?

Tovább...

Két malaczról

Uj tavasz illata! - langyos, meleg a lég -
Nagy téli álomból ismét felébredék.
Kizöldül a mező szinehagyott leple
Mélyebben lélegzik anyaföldünk keble.

Tovább...