 | Csokonai Vitéz Mihály rövid verseia magyar irodalom egyik legjelentősebb költője |
Bús szívem szomorog,
Ezerfelé tántorog,
Szegény fejem nyomorog,
Sok gondolatban forog.
Jaj, hogy szenvedek ily méltatlan,
Hogy leve rabbá egy ártatlan.
Kérded, kedves emberem,
E titok mi részbe áll,
Hogy legkedvesb címerem
Egy elharvadt rózsaszál...
Azt beszéli Timon, hogy ő mind egyaránt
Gyűlöl minden embert s még senkit meg nem szánt.
Jer, kit mérges gondok rágnak,
Jer a zőld Tempére,
Ez ártatlan múlatságnak
Ébresztő helyére.
Nézd el, a hangos filoméla - nénje,
A tavasz hogy jött, kiderűle fényje, -
Fészkel és kedves fiait segíti,
Majd kirepíti...
A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
Gyönyörű kis tulipánt!