Csokonai Vitéz Mihály

Csokonai Vitéz Mihály szomorú versei

a magyar irodalom egyik legjelentősebb költője
1773. november 17. (Debrecen) — 1805. január 28. (Debrecen)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Egy kesergő magyar

Minden vígasság tőlem eltávozott,
Vége minden örömemnek;
Szívem reményében megcsalatkozott,
Nincsen nyugta bús fejemnek.

Tovább...

Az éj és a csillagok

Régi víg kedvem szép horizonja
Szürkűl borzasztó setétségre,
Egy komor éj mord gyászát rávonja,
S régi napom nem derűl égre.

Tovább...

Bús hánykódások

Bús szívem szomorog,
Ezerfelé tántorog,
Szegény fejem nyomorog,
Sok gondolatban forog.

Tovább...

Az Ekhóhoz

Panaszaimat elegyes óhajtással
Kettőztetem, óh!

Tovább...

A búkkal küszködő

Életem mái
Komor órái!
Hány ezer bú s átok
Jőve rátok.

Tovább...