Csokonai Vitéz Mihály

Csokonai Vitéz Mihály

a magyar irodalom egyik legjelentősebb költője
1773. november 17. (Debrecen) — 1805. január 28. (Debrecen)

Szerző figyelése

Közhírré bocsájtás

Mindennek adom tudtára,
Hogy az asszony gonosz pára.

Tovább...

Aranka Györgyhöz

Ne vesztegesd, ne vesztegesd
Az érdemes nevet rám,
Inkább egyébbel fejtegesd
Szíved javát, Arankám!

Tovább...

Édes rabság

Ti, Páphuson nyitott, kacér
Tekintetű leányok!
Ti minket édes ízletű
Nyilakkal öldököltök. -
Mikor levert erőnk felett
Feláll királyi széketek:
Reánk bodor kacajjal
Nehéz bilincset üttök.

Tovább...

A víg poéta

Vígan tőltöm életemet,
A bú, tudom, el nem temet,
Valamíg, Múzsák, veletek
Itt lehetek.

Tovább...

Amynt és Laura a fák között

Amynt

Laurám nyomát e zőld fák
Alatt keresem:
Ah, szóljatok, nimfák!
Hol van jegyesem?
Hol van, hol van jegyesem?

Tovább...

Egy kesergő magyar

Minden vígasság tőlem eltávozott,
Vége minden örömemnek;
Szívem reményében megcsalatkozott,
Nincsen nyugta bús fejemnek.

Tovább...

A pártütő

Pártütő! ez igen borzasztó nevezet,
Mert hazája s ura ellen fog e' kezet.

Tovább...

Ajánló csók

Rozáliám! te raktál
Arcúlatomra csókot.

Tovább...

Bús hánykódások

Bús szívem szomorog,
Ezerfelé tántorog,
Szegény fejem nyomorog,
Sok gondolatban forog.

Tovább...

Jaj, hogy szenvedek...

Jaj, hogy szenvedek ily méltatlan,
Hogy leve rabbá egy ártatlan.

Tovább...

Az esztendő négy szakasza

Tavasz virít, s száz rózsa nő
Orcádnak Édenében,
S szemed kerűletében
Május mosolygó napja jő.

Tovább...

Az én címerem

Kérded, kedves emberem,
E titok mi részbe áll,
Hogy legkedvesb címerem
Egy elharvadt rózsaszál...

Tovább...

00

Az embergyűlölő

Azt beszéli Timon, hogy ő mind egyaránt
Gyűlöl minden embert s még senkit meg nem szánt.

Tovább...

Jöszte poétának

Jer, kit mérges gondok rágnak,
Jer a zőld Tempére,
Ez ártatlan múlatságnak
Ébresztő helyére.

Tovább...

Útravaló a Múzsához

Múzsa! megszűnt a diéta:
Szűnni kell már néked is.

Tovább...