Csokonai Vitéz Mihály

Csokonai Vitéz Mihály

a magyar irodalom egyik legjelentősebb költője
1773. november 17. (Debrecen) — 1805. január 28. (Debrecen)

Szerző figyelése

Az estve

A napnak hanyatlik tűndöklő hintaja,
Nyitva várja a szép enyészet ajtaja.
Haldokló súgári halavánnyá lésznek,
Pirúlt horizonunk alatt elenyésznek.

Tovább...

Konstancinápoly

Amint a Bosporus Európát mossa,
Másfelől Ázsia partjait csapdossa,
Itt büszke habjai dicsekedve folynak
Kevély fala alatt Konstancinápolynak,
E másik Rómának pompás düledéki
Borzasztó árnyékot bocsátanak néki.

Tovább...

00

A boldogság

Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Lillámmal űlök együtt:
Lillám velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.

Tovább...

A magánossághoz

Áldott Magánosság, jövel! ragadj el
Álmodba most is engemet;
Ha mások elhagyának is, ne hagyj el,
Ringasd öledbe lelkemet!

Tovább...

A tihanyi ekhóhoz

Óh, Tihannak rijjadó leánya!
Szállj ki szent hegyed közűl.
Ím, kit a sors eddig annyit hánya,
Partod ellenébe űl.

Tovább...

Óh, únalom! vad únalom!

Óh, únalom! vad únalom!
Óráimat be fájlalom,
Hogy így homályosítod...

Tovább...

Barátomnak

Ilyen dorgálást, barátom,
Tőled már sokszor hallék,
Hogy magam miért bocsátom
Úgy el, bár vidor valék?

Tovább...

A búkkal küszködő

Életem mái
Komor órái!
Hány ezer bú s átok
Jőve rátok.

Tovább...

Az Ekhóhoz

Panaszaimat elegyes óhajtással
Kettőztetem, óh!

Tovább...

A reggelről

Már alélva pislog szép fénye azoknak
Az éjjel szikrádzva égő csillagoknak.
Bíbor pompájokkal már mindjárt elhalnak
Felébredésére a piros hajnalnak,
Mely már mosolyogván a nagy hegytetőkre,
Napkeleti gyöngyöt hint a zőld mezőkre.

Tovább...

Míg nálatok itt múlatok

Míg nálatok
Itt múlatok,
Minden gondot oszlassatok,
Fel ne bontsák,
El ne rontsák...

Tovább...

Belgrádra

Szerencsétlen Belgrád! óh, meddig tántorogsz,
Egy kézről másikra vajjon meddig forogsz?

Tovább...

A szerelmes szemek

Ah, ne vesd rám két villám szemedet
Oly hasgató tekíntéssel:
Kérdezd meg csak, ő fog majd tégedet
Vádolni a sebhetéssel.

Tovább...

Szerelmes fogadás

Mért epeszted bánatokkal
Lelkedet?
Ah, ne rontsd, ne rontsd azokkal
Kedvedet!
Mért remegsz szerelmesedtől?
Ah, ki ijjesztett el ettől
Tégedet?

Tovább...

Szerelmes panaszok

Óh, Vénus terhes igája,
Hogy kell magam adnom alája.
Nyakamat vas lánca szorítja,
Szívem siralomba borítja.

Tovább...