Bozzai Pál

költő, a márciusi ifjak egyike
1829. január 10. (Kővágóörs) — 1852. június 24. (Zánka)

Szerző figyelése

Emlékrózsa

Majd ha elbucsúzunk
Kedvesem! emlékűl
Szakaszsz ki egy rózsát
Szived érzelmébűl...

Tovább...

Ne nézz rám...

Ne nézz rám!
Pillantásid
Égetőbbek lelkem hevénél.

Tovább...

Végsohaj

Nem esztendők hozzák az időt!
Megagg az ember, mint a nyár,
Meleg szívvel, forró kebellel,
Ha az idők viharja jár.

Tovább...

Mért fénylik a csillag

Mért fénylik a csillag
Mért fénylik az égen?
Mért fénylik a szablya
Honfiak kezében?

Tovább...

Zúg a malom...

Zúg a malom altató morajjal,
Nem alhatom, kemény a fejem alja;
Hí a patak édes csevegése,
Lebűvöli álmomat egészen.

Tovább...

Szellemkép

Ha multba tévelyeg andalgó szellemem,
A multban képednek árnyékát föllelem,
Majd halvány szellem-árny, majd egy lengő sohaj:
Dúsan és gazdagon lelked vonásival.

Tovább...

Eltünt boldogság

Ki ád vissza nekem,
A mi volt oly drága,
Elmult életemnek
Régi boldogsága!?

Tovább...

Keserü pohár

Testvérek a bú és a gond,
Testvérek életeddel;
Fiú! azért ne légy bolond,
Közelb a telt üveggel...
E nagy világ, sir vagy nevet,
Nem illet az most tégedet.

Tovább...

Hervadó szerelem

Pusztaság a világ,
Kert az én kebelem,
Egyetlen virága
Hervadó szerelem...

Tovább...

Induló

Csatára fel, csatára fel!
Zászlónk felett, mint égi jel,
A diadal kirontó fénye
És a hazának biztató reménye.

Tovább...

Lant és kard

Költő vagyok és katona!
Ugy rendelék az istenek,
Hogy szivemre és vállamra
Nehéz terhek feküdjenek.

Tovább...

Hallgass el!

Hogy mi fekszik szivemen,
Többé el nem mondom:
Hallgass el most énekem,
Hallgass el most lantom!

Tovább...

00

Éjjeli bú

Hanyatló szakára, borúlt az éj, de még
Hamvas mécs előttem nehéz lángokban ég...
Sötéten bámulnak négy felől a falak,
Én itt ülök s téged, téged sohajtalak.

Tovább...

00

Szép kedvesem

Szép kedvesem alszol-e már?
Im elkongott az éjféli harang.
Te nyugszol; az én lelkem tova jár
És messze sötéten az éjbe borong.

Tovább...

10

A dicsőségről

Lerázom annyi esztendők porát
Lelkemről, mig fölépitem magamnak
A hir s dicsőség márvány-csarnokát,
Sötét romjából a kiholt múltaknak.

Tovább...

00