 | Benedek Elek gyermekverseiíró, újságíró és költő |
Két kis kakas nagy hangosan,
Perlekedett haragosan.
Addig s addig perlekedtek,
Hogy egymás fejének estek.
Jőnek már a fecskék, hazafelé jőnek,
Szebbre fordulását érzik az időnek.
Erdőkön, mezőkön, tengeren által,
Vidám csicsergéssel fecskecsapat szárnyal.
Uhu, uhu, uhu, huhog bagoly koma,
Lesz-e vajon este finom, jó lakoma?
Az én nevem Pista gyerek,
Már a földön ülni merek.
Meg is ülök egyenesen,
Vigyázok, hogy el ne essem.
Az első lopást, hogyha sikerül,
Követi másik, harmadik,
S napfényre hogyha gyorsan nem kerül,
Az Isten tudja hányadik.
Tolla egyszerű, hangja gyönyörű
Fülemilének.
Mint az ő éneke, nincs több olyan
Szép madárének.
Kezem imára kulcsolom
A te neved van ajkamon,
Oh, jó Atyám!
Buzgón Hozzád fohászkodom:
Tekints le rám!
Hol voltál kis nyuszika?
Kint a mezőn, Zsuzsika.
S mit tettél ott barátom?
Néztem: van-e mit rágnom.
Pulyka mondja: rút, rút, rút.
Rút, rút, rút, rút mind a lúd!
Nyílik már, nyílik már
A pünkösdi rózsa,
Eredj, lányom, gyöngyvirágom,
Szakassz egyet róla.
Fölkelt a nap szép ragyogva,
Iluska is mosolyogva.
Édes mosoly a szemében,
Édes öröm a szívében.
Szegény csibécske,
Ó, hogy szerették,
Mennyit becézték...