 | Benedek Elek gyermekverseiíró, újságíró és költő |
Búsul szegény mackó koma,
Nem sikerült a lakoma
Réges-régen.
Szeme zöldet, vereset lát,
Hogyha így tart még ez tovább,
Meghal éhen!
Édes anya (vagy apa) nevenapján
Édes anyám rózsafája,
Kis madárka szállott rája.
Zeng belé az egész határ,
Úgy dalol az a kis madár.
Künn a pusztán születtem én,
Kiskunsági bojtár legény.
A síkság az én országom,
Más országba nem is vágyom.
Fecske, fecske, Isten madárkája,
Itt a házunk, szállj le szépen rája.
Áll a ház is, a fészek is rajta,
Te utánad, hej, mennyit sóhajta!
Amióta Évike a szobalány,
Hej, huj, szobalány!
Nincsen tükör a szobámnak falán,
Hej, huj, a falán.
1. Kelj fel jókor, öltözz, mosdjál,
Az Istenhez fohászkodjál!
Egy, kettő, egy, kettő! Ide nézzetek,
Jobbra át, balra át: katona leszek,
Van már görbe kardom, csákóm is leszen,
Szalutál a baka, hogyha fölteszem.
Hová, hová, gyerekek?
Én is elmék veletek.
Tiszán túl, Dunán túl,
Még a tengeren is túl.
Itt vagy, itt vagy, fecskemadár,
Szívünk olyan régóta vár,
Daltól zeng az eresz alja,
Felvidámul, aki hallja.
Bujdosik Mariska, Isten tudja, merre,
Talán napnyugatra, talán napkeletre.
Akármerre indul, szerencse kísérje,
Szegény kis bujdosót baj sehol se érje.
Őszi eső, hideg eső hulldogál,
Őszi szellő, hideg szellő fújdogal.
Szegény asszony, özvegy asszony, merre mégy
"Fiaimnak egy kis meleg ételért."...
Szép jó reggelt, nyuszikám!
Adjon Isten, Gyuszikám.
Mit álmodtál, nyuszikám?
Réten jártam, Gyuszikám.
Egyszer egy kis fiú
Mit gondolt magába?
Furulyácskájával
Kiment a határba.
Egyszer pünkösd ünnepében,
Május hónap közepében,
Egerecskék mit gondoltak?
Zöld erdőbe kirándultak.
Bándi Mariskának volt egy kis kacsája,
Annak ezüst tolla, arany koronája.
Tenyerén hordozta, onnan is etette,
Mint anya gyermekét, éppen úgy szerette.