 | Benedek Elek gyermekverseiíró, újságíró és költő |
Tipi-topi, topp ide,
Indulj baba izibe.
Messze van ám Budavár,
A nagymama odavár.
A nagy pipa: Kis Ibrahim, mit gondoltál,
Mikor hazul elindultál?
Ihol, itt van, itt van Mikulás apó!
Fehér a szakálla, fehér mint a hó.
Nagyapó és unokája
A templomban ülnek,
S míg búg mélyen az orgona,
Imába merülnek.
Tessék kisasszonykám,
Finom gesztenye,
Héja ropogós,
A bele omlós,
Nem hiszöm, lelköm,
Hogy ne ízlene.
Zúg, ha őröl, zúg a malom.
Oda viszem a búzámat.
Hála Isten, van víz elég,
Jól forog a malomkerék.
Megy a gőzös, megy a gőzös
Kőhalomba;
Kőhalomból, Kőhalomból
Kisbaconba.
Repülj, Csillag, repülj,
Meg se állj hazáig,
Ne várjon az édesanyám
Én reám sokáig.
Nóta, nóta, régi nóta e nóta:
Állatok közt legravaszabb a róka.
Nem félek én, bármerre járjak,
Ha velem jön e kedves állat.
Csip-csip, hull a hó,
Éhezünk, fázunk,
Csip-csip, hideg van,
S nincs meleg házunk.
Tolla egyszerű, hangja gyönyörű
Fülemilének.
Mint az ő éneke, nincs több olyan
Szép madárének.
Hess el, hess el, pillangócska,
Alszik már Anikócska,
Szállj, szállj messzire,
Épp a világ végire!
Ó, de jó víz, ó de jó,
Csorogj, csorogj, kis folyó.
Csorr, csorr, csorgatom,
Az arcomat mosdatom.