 | Bárd Miklós versei az irodalomról és a költészetrőlszületési nevén Kozma Ferenc, költő |
Báró Bánffy Györgyné emlékkönyvébe
Szeretnék olyan szót találni,
Mely elszárnyalva betalálna
A közel Bánffy-palotába,
S így köszöntné a háznak asszonyát:
"Szépséges grófnő, pengetvén dalát,
Egy öreg igric áll a kapualjba,
Nézzen ki rá, mert fél az istenadta...
Ne néked, Györgyöm, sivatag lakója,
Bús Borsovának közigazgatója,
Egész kötetnyi nóta.
Van itt babér - van irodalmi,
És sok más, mint az érdem, annyi,
De mind e fej disz, ez is, más is
- Oh vanitatum vanitatis! -
Mosolyra készt engem manapság.
Te kis csacsi... csak nem hiszed,
Hogy hívság, nótaviszketeg
Készt engem verseket kántálni,
Meghallgatást a mától várni,
Mely szerinted rég leszámolt velem,
Nem úgy fiacskám - istenuccse nem!
Nem költő az, ki, mint én, maradi.
Helyes a bőgés - van benn valami.
A kor szelleme engem itt hagyott,
Oda se néki - ballagok gyalog.
Mert versféléket én is elkövettem,
Te egy asztaggal zúdulsz rám, amelyben
Teljében él egy modern lirikus.
Mit szóljak hozzá?...