Bárd Miklós

eredeti nevén Kozma Ferenc, költő
1857. február 26. (Marcali) — 1937. május 4. (Budapest)

Szerző figyelése

Isten-érzés

Ha elszakadni mindentől, mi szent,
Szabadulást, szabadságot jelent;
Ha földiekhez nincs köze az égnek,
Urat nem ismer, független a lélek;
Ha szellemének nincs határ, se korlát,
S fölszabadulván jobban végzi dolgát:
Óh akkor én, ti boldog szabadok,
Bilincsben sínylő szegény rab vagyok.

Tovább...

A sir előtt

Magyar föld nyílj meg! valaki kopogtat,
Bocsásd be ezt a halhatatlan holtat,
És zárd a kebeledre őt,
Ki koszorús fejét öledbe hajtva,
Hozzád simul és néked visszaadja,
Mit tőled vett: az ős erőt.

Tovább...

Nem én!

Nem én!
Mert vallom, tartom is hiven,
Amit igaznak vél eszem, szivem
Kimondom bátran, el nem alkuszom,
Nem kérdve, végül kár, avagy haszon?
A harc sem aggaszt, sohse féltem én!
Nem én!

Tovább...

Gond

Gond, te bujkálsz! Úgy megszoktalak,
Bár rút legény vagy, kelletlen alak,
Hogy ily nap, mely mindent derűbe vont,
Kereslek szerte: hol vagy szürke gond?

Tovább...

00

Patrónák

Kilobbantak... A siket éjbe nézek,
Három sugaras fehér asszonylélek,
Szikrák, őszéji földi csillagok,
Anni, Irén, és Margit - három asszony
A borún át föl, ti siettek ott,
S én nehéz búmat felétek sóhajtom:
Ha van-e csillagtalan éjjel?

Tovább...

10

Szined előtt

Egy forduló még s színed előtt állok.
S ki nékem is Atyám vagy, százszor áldott,
Felém fordulsz majd: ősz vitézem,
A panaszt tudomásba vészem,
Vádold be, mely így elviselt, a létet.

Tovább...

00

Jelentés

Valahogy minden elszürkült, fakó,
Meghalt a Napbanálmodó,
A rögből sarjadt ős pannon remek,
A majd száz éves óriás gyerek.

Tovább...

10

Az idegen fa

Ott áll a Nyír, a karcsú jövevény,
Az erdőtisztás kellő közepén
És csupa fény.

Tovább...

Az agglegény

Rideg volt, mint egy napsütötte fjord,
De erre vette irányát a golf,
S az agglegényi tájék kivirágzott.
Lelkében, mint a golf a tengerekbe',
Beáramlott egy asszony lelke,
S most villát épít, meleg-házat,
A nyártól elmaradt virágcsodáknak
S mi lemosolygjuk...

Tovább...

10

Koplalóban

Tanulj szenvedni, kedves honfitársam,
Tanítsd a lendéd hogy ne ríjon,
Nemes a gesztus, mely a koplalásban
Egy nagyot húz a nadrágszíjon.

Tovább...

00

Doumer

Magasból zuhant le - döbbent a veszte,
Egy állatember kivégezte
A köztársaság legelső fiát.
Nem nézem benne most a franciát,
Ember volt - aki vérében leomla,
Ki rá szolgált a szánalomra,
Nyugodjék!... s már fordítok a lapon -
Igy tegnap.

Tovább...

00

Túl minden más lesz

Túl minden más lesz... Ott a nap
Váltig delel és nincsen alkonyat;
Ott minden, ami fényesség: örök,
Az aljban nem húznak ködök,
Ott nem tudják, hogy mi a vétek,
Nem sülnek ki a füves rétek,
Nem sápad meg az erdők koszorúja;
Virágos ott az élet útja...

Tovább...

00

1921. nov. 4.

Kardom törött, a pajzsom szertemállott,
Ma leütik fejemről koronámat
És megaláznak.
Istenanyám!... nagy lenne bár vétkem,
A siralmak e zordon éjjelében
Állj szóba vélem.

Tovább...

00

A sajtkukac

"Miért, - miért?"... Az örökös "miért"
Szó, gondolatközhely, mely kérdve kérd.
Veszkődik, mint a sajtkukac a sajtba',
Erőlködik, hogy kikaparja
A lét értelmét...

Tovább...

A nóta vége

Azt mondod: rossz volt, megveted,
Találsz te hűbbet, jobbat, szebbeket.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom