Barcsay Ábrahám

magyar királyi testőr, a magyar testőrírók tagja, a klasszicista költészet képviselője
1742. február 2. (Piski) — 1806. március 3. (Csora)

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Fejtésre való mese.

Ajándék, ereklye, alamizsna, szentség,
Haszon, titok, újság - s egyszersmind régiség...

Tovább...

A Poétákhoz

Papiroson ugró rendek koholói,
Addig nem lehettek nemzet tanítói,
Míglen egy vagy más láb nyűgözvén versetek,
Fülnek tetsző hangtól üres éneketek.

Tovább...

Az igaz boldogságot hol leli meg az ember

Megjárád, megjárád Bácskát s a Bánságot,
Pénzért se kaphattál királytól jószágot,
Feláldoztad ennek karddal ifjúságod,
S hazádnak, mint polgár, egész boldogságod;
Ősz vagy, görbült tested esztendők terhével
Már föld fölé hajlik aggott tetemével.

Tovább...

A kávéra

Rab szerecsen véres veríték-gyümölcse,
Melyet, hogy ládájit arannyal megtöltse,
Fösvény Anglus elküld messze nemzeteknek,
Nádméz! mennyi kincsét olvasztod ezeknek.

Tovább...

Unalom.

Ez egy kövér gyermek, borzos s nehéz fejű,
Színtelen, szomorú s nagyon csípás szemű...

Tovább...