Barcsay Ábrahám

magyar királyi testőr, a magyar testőrírók tagja, a klasszicista költészet képviselője
1742. február 2. (Piski) — 1806. március 3. (Csora)

Szerző figyelése

A kávéra

Rab szerecsen véres veríték-gyümölcse,
Melyet, hogy ládájit arannyal megtöltse,
Fösvény Anglus elküld messze nemzeteknek,
Nádméz! mennyi kincsét olvasztod ezeknek.

Tovább...

Az igaz boldogságot hol leli meg az ember

Megjárád, megjárád Bácskát s a Bánságot,
Pénzért se kaphattál királytól jószágot,
Feláldoztad ennek karddal ifjúságod,
S hazádnak, mint polgár, egész boldogságod;
Ősz vagy, görbült tested esztendők terhével
Már föld fölé hajlik aggott tetemével.

Tovább...

A Poétákhoz

Papiroson ugró rendek koholói,
Addig nem lehettek nemzet tanítói,
Míglen egy vagy más láb nyűgözvén versetek,
Fülnek tetsző hangtól üres éneketek.

Tovább...

Unalom.

Ez egy kövér gyermek, borzos s nehéz fejű,
Színtelen, szomorú s nagyon csípás szemű...

Tovább...

Fejtésre való mese.

Ajándék, ereklye, alamizsna, szentség,
Haszon, titok, újság - s egyszersmind régiség...

Tovább...