 | Balázs Ferencerdélyi magyar író, költő és lelkész |
Egymásba visszatérő csatornák,
Behálózzák az egész kis országot.
Hollandia tanulni járjon hozzá,
Nincs talpalatnyi hely, ahová el nem érnek
Öntözés alatt áll az egész ország.
Nem vagyok én szomorú fiú,
De a verseim csak teherhordani jók.
A borút és a balsejtelmeket
Hordozhatják csak a szomorú szók.
Az örömeimet elkacagom,
Nekik nem marad boldogság és csók.
Nem, azért azt mégsem szeretném,
Hogy megmondják, ha meg kell halnom.
Csak legénykedem, ha ilyesmit kérek,
De be nem vallom.
Abban is van mindig valami öröm,
Mikor valakit hátam mögött hagyok.
Valakit, valamit.
Fogva tartottak, lekötöttek.
Most újra magam vagyok.