 | Babits Mihály rövid verseiteljes nevén Babits Mihály László Ákos, költő, író, műfordító és irodalomtörténész |
Ha így kanyarodik a sorsunk...
Ha így kanyarodik a sorsunk
egy pillanatra eltakarja
szemünkből a jövőt.
Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.
Mily könnyü szél, meleg borulat!...
Mily könnyü szél, meleg borulat!...
A pár fa mely szűk telkemen áll,
ugy nyujtja ágát óvatosan,
mintha lesné hogy esik-e már?
Mélán ültük még az iskolát,
s ittuk már a lelked italát
tejnek, mint a jó bor elejét:
ó csak most érezzük erejét!
Boldog vagyok, mint senki más,
és mégis kedvem volna sírni,
mert jól tudom: virágnyilás:
egyszerből a sohába nyílni...
A naptár az év himnusza.
Az ünnepeknek ritmusa
dobog a rest időben.
Ti szép leányok, két leányok,
kik úgy nevettetek velem,
terhet hajómból mind kihányok:
lám, könnyü lettem hirtelen,
lám, gyermek lettem újra, lányok.
Minden fény a vízbe mártja
hosszu lábát lankatag:
lába körül ing a hab.
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi Velence
s az ifjú leány.
A hajad olyan fekete
a ruhád oly fehér;
az ifjuság igérete
az élettel felér.