 | Arany János rövid verseimagyar költő, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára |
Sebtében eddig irtam;
Két hóra nem kevés;
Most, ím, erőt vesz rajtam
A régi csüggedés.
Ki már több nyarat élt, beteg, szeretne is elköltözni, de nem
tud; csak gubbaszt az őszi fán; hű párját elvesztette, régi dalait...
Ejnye, mi az isten haragja!
G... is a verset faragja;
Már van neki egész saraglya,
Nem tudja majd, hogy hova rakja,
Kár, hogy a Pegazust befogja...
Vándor megállj! Hó! bámuld e követ,
Mellyel magunknak szerzénk hírnevet...
"Jobb dolgunk volt a Bach korában!"
Kiáltja száz ifjú torok.
Nem lettél volna szívem gyermeke,
Csak, mint valál, Istenkéz remeke...
Mit is akarsz?... nézz az időre:
Ősz van, s neked bús télre jár,
Szemedben köd lett a sugár,
Dér, hó leszállott a tetőre.
Azt hittem: öröm vagy, s kezdettem örülni,
Eltakartál egy sírt, hogy szemem ne lássa...