Arany János

Arany János öregedésről szóló versei

magyar költő, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára
1817. március 2. (Nagyszalonta) — 1882. október 22. (Budapest)

Szerző figyelése

Mindvégig

A lantot, a lantot
Szorítsd kebeledhez
Ha jő a halál;
Ujjod valamíg azt
Pengetheti: vígaszt
Bús elme talál.

Tovább...

Az elaggott fülemile

Ki már több nyarat élt, beteg, szeretne is elköltözni, de nem
tud; csak gubbaszt az őszi fán; hű párját elvesztette, régi dalait...

Tovább...

Még egy

Mit is akarsz?... nézz az időre:
Ősz van, s neked bús télre jár,
Szemedben köd lett a sugár,
Dér, hó leszállott a tetőre.

Tovább...

A tölgyek alatt

A tölgyek alatt
Szeretek pihenni,
Hova el nem hat
Város zaja semmi.

Tovább...

Nem kell dér...

Nem kell dér az őszi lombnak,
Mégis egyre sárgul:
Dér nekűl is, fagy nekűl is,
Lesohajt az ágrul.

Tovább...

Sejtelem

Életem hatvanhatodik évébe'
Köt engem a jó Isten kévébe...

Tovább...

Sejtelem

Ifjúkori munkát öregen ne végezz,
Ha akarod, hogy jól menjen sora véghez...

Tovább...

Évnapra

Nyolcvan év
Ritka szép;
Hetven év...

Tovább...

Különbség

Az ifju évek bajt hoznak s visznek,
Ha rontanak, viszont jóvá tesznek...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom