 | Arany János öregedésről szóló verseimagyar költő, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára |
A lantot, a lantot
Szorítsd kebeledhez
Ha jő a halál;
Ujjod valamíg azt
Pengetheti: vígaszt
Bús elme talál.
Ki már több nyarat élt, beteg, szeretne is elköltözni, de nem
tud; csak gubbaszt az őszi fán; hű párját elvesztette, régi dalait...
Mit is akarsz?... nézz az időre:
Ősz van, s neked bús télre jár,
Szemedben köd lett a sugár,
Dér, hó leszállott a tetőre.
A tölgyek alatt
Szeretek pihenni,
Hova el nem hat
Város zaja semmi.
Nem kell dér az őszi lombnak,
Mégis egyre sárgul:
Dér nekűl is, fagy nekűl is,
Lesohajt az ágrul.
Ifjúkori munkát öregen ne végezz,
Ha akarod, hogy jól menjen sora véghez...