Aranka Györgyíró, költő, tudományszervező |
Boldogság kapui nyílnak csak idővel,
Dolgod, élted ne kezdd ott hol végezni kell.
Essél, essél kedves esső,
Melyet földünk kebele,
Rég várt, és az őszi idő,
Hozott áldással tele.
Félsz tőlem, nem akarsz meg is állani kedves Aniskám!
Vagy ha megállasz is, futsz ha közelre megyek.
Élet lelke vagyon mindenben. Él e világnak
Roppant teste. Nagyobb és kissebb részei ennek,
Élnek. Nincs hólt része az egészre nézve. Ha hóltnak
Egyet-mást nevezünk: az holt is él az egésznek.
Gondolj egy asszonyt szépséginek ifjú tavasszán,
Vénus után milyent irhatna Apelles ecsetje;
Álmélkodva csudálja írígy szem teste szabását,
Színén liliomok hava játszék rósa tüzével...