Ady Endre

Ady Endre versei a halálról

teljes nevén Ady András Endre, költő és újságíró
1877. november 22. (Érmindszent) — 1919. január 27. (Budapest)

Szerző figyelése

A magyar vigasság

Nótázó bűnök, hetyke gazság,
Törik-szakad és csak azért is,
Halál-hivás,
Csuhaj: ez a magyar vigasság.

Tovább...

Várom a másikat

Én már régen-régen úr lennék
S vagyok öreg temető-szolga:
Volt egy asszony s az életet
Rámparancsolta.

Tovább...

Ha holtan találkozunk

Áldj meg, ha itthagysz, áldj akkor is,
Ha rossz voltam.

Tovább...

A vidám Isten

Összetévesztitek a Halállal,
Holott Ő a Halálnak is ura
S akkor vagytok a közelében,
Ha kötekedtek a Halállal.

Tovább...

Halálba vivő vonatok

Vonatok, melyek hozzá visztek,
Vonatok, melyek tőle hoztok,
Óh, vonatok, járjatok rosszul,
Ha éjszakában száguldoztok.

Tovább...

Szegény Zuboly emlékére

Ha elmentél,
Okod volt rá s minden tettnél
Mondottál egy jónagyobbat:
A Halált.

Tovább...

A halál automobilján

Töff-töff, robogunk
Motólás ördögszekéren,
Zöld gépkocsin,
Éljen az Élet, éljen, éljen.

Tovább...

Jó Csönd-herceg előtt

Holdfény alatt járom az erdőt.
Vacog a fogam s fütyörészek.

Tovább...

Ki ad többet érte?

Sok szépet fog adni a Halál.
Az Élet kissé szűken mérte.
Eladom, amit a Halál ad,
Ki ad többet érte?

Tovább...

Két sír mellett

Két messzi sírt fölbontatott
S rothadt, két, egyforma halott
Bámult,
Hogy mit akarnak még tőlük
Az elfelejtett világbul.

Tovább...

Hulla a búza-földön

Ott feledték a havas sikon,
Ásatlan sírján sohasem nő
Szekfű, Isten-fa, bazsalikom.

Tovább...

Akik mindig elkésnek

Mi mindig mindenről elkésünk,
Mi biztosan messziről jövünk.
Fáradt, szomoru a lépésünk.
Mi mindig mindenről elkésünk.

Tovább...

Temetés a tengeren

Breton parton sújt majd az álom
S alszunk fehéren és halottan
Tengeres, téli, szürke tájon.

Tovább...

A Halál-árok titka

Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda kerülnek
A vén szerelmi csatárok.

Tovább...

A rég-halottak pusztáján

Napverte pusztán, lila ég alatt
Lángol a vörhenyes homok.
Egy óriás, tüzes kemence
A puszta. És én loholok.
És én loholok, loholok.

Tovább...