Vallásos versek
Ha látjuk, hogy minden hiába,
Csörömpöl künn a dölyfös légió,
Szálljunk le a katakombába.
A halálfa szép gyümölcsét
Izlelé meg ősanyánk,
Meghalt ő; s mi lett ez által? -
Hogy mi szinte meghalánk! -...
A papirokon már rég béke van.
Rajtuk az írás már meg is fakult.
De mindez nem ér semmit, míg a múlt
Háború okai még egyre visszajárnak,
Mint éjféli, rémes, kísértő árnyak,
Féltékenység, irigység, gyűlölet,
S száz más rossz, mi ezek nyomán jöhet.
Setét az éj, háborgó álmaim
Viharzanak a láz kórkarjain...
De a hajnal jó mint bűvös mosoly
S az éj, s vele az álom eloszol.
Éj, a legsötétebb éj vala,
Fáklya nékül járt az ész maga;
S mert gyakorta bűnbe sülyedett,
Sírt a gyászos elbukás felett.
Az Úr Jézus szeretete
Hívott minket iskolába;
Mutassuk meg szorgalmunkkal,
Hogy nem jöttünk el hiába!
Hogy üdvezűljön egykoron,
Ha gyermek született,
Templomban rá békés kezek
Hullatnak szent vizet...