Versek a természetről
Kapcsolódó címkék:erdő| eső| évszakok| fa| hó| Hold| naplemente| nyár| ősz| tájleírás| tavasz| tavaszvárás| tél| tenger| virág
Fújdogál a tavaszi szél,
Olvad már a hó,
Csomagol és költözködik
Öreg Tél apó.
Harang-virág, giling-galang...
Virág vagyok, de nem harang;
Mostoha volt az én anyám...
Elnyílott már az ibolya, itt a nyár!
Égető lett a langy meleg napsugár.
Ha napfényes Vízkereszt
Megcsordítja az ereszt,
Akkor évben jól ereszt...
A sötétség hegyről hegyre lép,
és a csillagok is az ég párnái mögé merültek.
boldogan ring a szálerdő képe.
Lopózva bujok ezer kusza bozóton át
és mikor rápillantok a tó opálos tükrére...
Azt gondolhatná az ember,
Az a sok csillag talán
Mindmegannyi égő lámpa
Fenn az ég boltozatán.
Isten, óh mondd, a világon
Azt a pontot hol lelem,
A füszálat, a bogárkát,
A hol nem te vagy jelen?...