Társadalommal kapcsolatos versek
Volt énnekem két munkabíró bátyám:
Mi lett belőlük a világi pályán?
Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.
Az a hasáb, mely Huszt elégeté,
Egyetlen eszmét sem tett semmivé.
Megvetve néznek énrám
Sokan, ha borkupámból
Kényemre iddogálok.
Tarkán hullámzik el mellettem
A sok bohó, festett alak.
Egyszer, nagy szónok Phókionnak
Úgy éljeneznek, úgy tapsolnak
Hogy a hatásra csak elámul,
S aggódva kérdi barátjátul...
Ha szép esőcske,
Szép harmatocska
Termékenyitné
Határaim...
Nézd el, a hangos filoméla - nénje,
A tavasz hogy jött, kiderűle fényje, -
Fészkel és kedves fiait segíti,
Majd kirepíti...
Oh egek mit érünk! mikor Bécs' és London'
Elhullatott tolla van ma minden bolondon.
Sziklai várából lecsapott a középkori báró,
S a kalmár kincsét s áruit elrabolá.
És így járunk az ingoványon:
Valami hősen elesett
Bajnok sorsát nem is kivánom.
Nincs a világon semmiféle csonttorony,
a forgatagban mindenki benne van,
olykor taszítnak,
olykor lépkedek,
de hozzám valaki mindig tartozik.
Amerre bujdokol
Erdőn, hegyen át:
Ne mossa le zápor
A lába nyomát,
Avarba ne rejtse
Levéltakaró,
Szél el ne söpörje,
Ne födje be hó.
Neptúnus vizinek kebelében látta Velencét,
Mellyet egész tenger mint fejedelmet ural:
Nossza no most fitogasd tarpéjai váradat (úgy mond)...