Szomorú versek
Egy kromlech áll magánosan
Bedgellert völgyiben,
Alatta tört fegyver között
Egy welsz vitéz pihen.
Szelíd a forrás habja, s dalai
Beillenének csengetyű szavának.
Ilyen szelídek és csengők valának
Ifjúságomnak első hangjai.
Elhullottak legszebb virágaim.
- Tüzes a csók, tűzvörösek a mályvák
Járt útam tájain,
Véres palástjokat félvén csodálják
Az utánam jövők.
Én már nem látom őket, s nem érzem a jövőt.
Mi lesz az emlék, hogyha elfakul?
Mint hullócsillag, messze-messze hull.
Már csak a holdfény ég felettem:
A napsugarat réges-régen
Elsirattam és elfeledtem.
Ha meglátsz engemet valahol,
S büszke merev rideg arczom látod;
Egyenesen, ruganyosan lépve,
Jobbra-balra közömbösen nézve,
Hogy így bántál vélem; nem sajnálod!
Ha tizenöt évet vissza tudnék szállni,
Milyen szép meséket tudnék kitalálni.
Soraim behintném jókedvvel, tréfával,
Olvasóm nem bírna a sok kacagással.
Lelkem kertjének ajtaját
Örökké zárva tartom...
Virágjaim nem látja más,
Csupán a hajnalhasadás
S a csillagfényes alkony.
Szerettem volna én is ülni
Virág alatt a hűs verandán;
S a mély titokba elmerülni,
Miket a pók szövése hagy rám;
Merengni egy művészi képen,
S elnézni árnyékát kezemnek,
S kutatni: elburkolt mesékben
A régholt bölcsek mit üzennek?
Te könnyeket kivánsz. Látom sötét szemed,
S bús vágynak fátyolát végigvonúlni rajta:
Két hajló fáklyaláng, mely éjidőn mered,
Fénylőn kivánkozik még szem nem látta partra.
Dermedten állok olykor: egy pillanat megállit
S föltornyosúl sötéten, érzem, hátam mögött;
És most velem marad már és nem hagy el halálig,
Mert szürke életemből valahogy kiszökött.
Fehér lepke felhőtlen ég alatt,
Hagyd most egy percre a virágokat.
Egy emberhez, kinek üres lelke az enyémhez hasonló
Beszélj, hiszen te is csikorogsz bévül
S ordítanál, ha itt nem állnék és órád jönne...
Mert bölcs a szád, mert tűz van a szemedben és amit mondasz
Kong mégis, mint' faálcád volna és gödör
A két szemed helyén és a lelkedben fekete sötétség
És mintha űrben állnál és bambán merednél belé
S a mozdulatod ocsmány: hogy kegyetlen halált érdemelne.