Szegénységről szóló versek
Ünnep után ünnep, lakomák s zene nem szünetelnek;
S ott künn bősz inség s éhnyomor ördöge dúl.
Szerény voltam világéletemben,
Mindenben az egyszerűt kerestem,
Muzsikában mezei tilinkót,
Borban is csak a homoki vinkót.
Adj kenyeret, édes anyám,
Lányod éhen meghal!
- Várj egy kicsit, aranyosom,
Mingyárt hoz az angyal.
Halott tél ringat januárt, a tél megint csak megtalált,
üres gyomrunk ma sem zabált.
Sok gyomor és kevés kenyér:
Ez az élet nem sokat ér.
Egymást falják az emberek,
Bocsánat, hogy élni merek!
Úgy hordozom a szegénység gubáját,
Mint valami dús királyi palástot,
Nyugalmas és hatalmas büszkeséggel,
Mint aki titkos, új kincsekkel áldott.
Szépen száll a szegénység,
szállhat könnyű szívvel,
kit más táji könnyű sor,
kit betegség hí el.
Rozzant szekerek száradtak a sárba,
dudva nő a kerekek körül.
Jobb volna már a szakadékba lehullni,
üres itt minden,
minek itt a szekér!
Őszi eső, hideg eső hulldogál,
Őszi szellő, hideg szellő fújdogal.
Szegény asszony, özvegy asszony, merre mégy
"Fiaimnak egy kis meleg ételért."...
Naiv versike a házbérnegyedről
Nincsen übercíher,
Azaz kabát felső,
De itt van, na, nincs itt?
A november - első!
Üres a tarisznyád, bujdosó pajtásom.
Az enyém is úgy van. Kacagjunk egymáson.
Pénzemnek holdja elfogyatkozott,
Egy árva fillér sincsen birtokomban:
Szurkolni kell az orditóriumban;
Isten megvert, sorsom megátkozott.
Ez egy búsult térség, puszta és fövenyes.
Tele van tövissel, száraz, hitván, szennyes.