Versek a nőkről
A legnagyobb poéta nem lehetnék,
Hiába írnék minden verset én.
A virágnak nem nézik az idejét, -
A leánynak sohse kérdd esztendejét...
Nőtelen országnak méltán mondhatni hazánkat,
Mert szívben s szóval hölgyei nem magyarok.
Zár-lakot óhajtál? a lány szive zár-lak; apácák
Benne az érzelmek s szűz fejedelmök erény.
Rózám, midőn megláttalak,
Szépnek jónak találtalak,
Csupán egy Volt hibád,
Hogy ritkán szólla szád.
Szentképek sora templom-falakon:
Ezek lelkem csarnokában a nők.
Szép vagy lányka, ha enyelgesz,
Játszi kedvvel, vidor arccal;
Szebb, ha mélán elmerengesz
Szárnyat öltött vágyaiddal...
Leszámolok, fullasztó nőim,
Kedves, jó kedvvel veletek:
Mert valakit magamnál is tán jobban,
Gyalázatosan szeretek.
Mindennek adom tudtára,
Hogy az asszony gonosz pára.
A nyers férjfi zajló életének
Menyje, csak hölgykörben tűn elő.