Játékról szóló versek
- Hová, hová, kis Gizike?...
- kimegyek a rétre,
Sétálni megy a babám,
ki a faluvégre:
Megmosdattam, ráadtam
ünneplő ruháját...
Ni, hogy szalad ez a szánkó
a fagyos, fehér havon:
Ezt a drága mulatságot
bizony sokért nem adom!
Jó gazdasszony Ilonka,
Dolgozik is naponta:
Kora reggel neki lát,
Mind kimossa a ruhát:
Aztán szépen tereget,
Felköti a kötelet...
Manczi ül a kocsiban,
Ilonka meg tolja,
Bodri mellettük szalad,
vidáman csaholva:
Ez ám csak a mulatság! -
mint a szél repülnek...
Kis Ilonka fölczifrázza babáját,
Fölveszi a vasárnapi ruháját:
Így indul el Margithoz a szomszédba,
Baba-ruhát visz neki ajándékba.
Tollbokréta a fejében,
Éles balta az övében,
jön a Gyurka szaporán;
Támadásra, harczra készen,
Tetőtől-talpig egészen
marczona, hős indián.
Játszom: beszívom a langy levegőt;
egy pohár vizet emelek a számhoz;
egy felhőt nézek, könnyen lebegőt
s a piros napot, amely épp leáldoz.
Ha fölülök a szánkóra,
mint a szél, úgy röpülök;
Kiabálok, sikongatok
tiszta szívből örülök;
Kalapomat meglengetem,
olyan nagyot kurjantok...
Lovas volt minden nemzetségem,
S már öklömnyi koromba' engem,
Mert velem mindig vágtatott a ló,
Ügy hívtak: a kis "Gyifakó".
- Czicza, czicza, jól vigyázz,
a gombolyag szalad:
Rajta, ugorj rá hamar, -
Kapd be, - hámm! - egy falat!
Hiába keresem, hiába szagolom,
Hogy hová bújhatott az én kisasszonyom?
Esik a hó, gingalló:
Hóban járni, jaj de jó;
Fölmarkolom meggyúrom,
A Katiczát megdobom;
- Hopsza húgom, jól vigyázz,
Hogy a hóban meg ne fázz!
Egy, kettő, egy, kettő! Ide nézzetek,
Jobbra át, balra át: katona leszek,
Van már görbe kardom, csákóm is leszen,
Szalutál a baka, hogyha fölteszem.
Tramta, tramta, gyerekek,
Itt a réz síp, vegyetek,
Van itt játék mindenféle,
Bicska, melynek nincsen éle;
Kocsi, szekér, négy karikás,
Nézzétek meg, egy sem hibás.