Imák
Végtelen békében megfürdött kék hegyek
Suttogták csendjüket felém...
Sötét cellájában
Térdel az apácza,
Hófehér galambként
Mennybe száll imája.
Üdvöz légy jó Jésus, egyetlen szerelmem.
Üdvöz légy megváltóm, Édes segedelmem...
A beteg Istenhez könyörgött:
Ne vinné őt el még az ördög,
S meg is menté az Úr kegye.
Őre a világnak!
Jó atyám, imádlak.
Bizva kelek, fekszem,
Megtartasz te engem.
Minthogy verseimbe
Bút lelek mindenbe
Nő az kín szívembe
Senki orvos ebbe...
Áldja meg az Isten,
Aki gondolt erre:
Szegény gyermekeket
Megitatni szerre
Meleg tejecskével.
Igaz Isten ne hagyj, tűrésre erőt adj,
Nyújtsad segedelmedet,
Enyhéts szívem kínját, gyógyítsad fájdalmát...
ezek a versek.
Sóhajszárnyon repülnek és
megnevezhetetlen vágyú,
békét-esengő levélkéket visznek...
Hiába bontja ki
Vakmerő szárnyait
Az emberi lélek:
Te hatalmas Isten,
Hozzád hiú gőggel
Soha föl nem érhet.
"Úgy-e apám, az ég,
A szép csillagfátyol -
Távol van mitőlünk?"
- Szédítően távol!