Versek az időről
A naptár az év himnusza.
Az ünnepeknek ritmusa
dobog a rest időben.
Elröpültél már, szeretett ifjúság!
Eljön a sok baj, és jő a sok aggság.
Igy folynak le életünknek
Tünde napjai,
Mint ez elzúgó folyamnak
Gyors hullámai.
Leköpöm a multat
A lélek-pókot, a cudart,
Leköpöm a lelkemet is,
Mert visszanyihog a multba.
Emlékezzél a mult időre,
Ismérjed a jelenvalót;
S értvén az újat és az ót...
Ne halogasd napról napra
Óh halandó, tettedet,
Mert nem tudod, ha holnapra
Húzhatod-e éltedet.
Mint a csermely, mely vidámon
Tova szökik völgyön, réten,
Hangos, játszi csevegéssel;
Olyan voltál, ifjú éltem.
Valamikor réges-régen,
Virágbontó tavasszal
Tele volt az ég tündöklő
Csillaggal.
Az alkony oson már
Fák lombja alól.
A nyár hegedűjén
Ősz bánata szól.
Nyögök s mind terhemmel
S aztán nagy, visszatért
Élet-szerelemmel
Kívánkozok a tegnapba.