Humoros versek
Égig ugrándozik lelkem,
Olyan nagy az én örömem;
A nap is ma jobban hevit,
Lelkem nagyobbítja hevit.
Volt egyszer egy szép tarajas,
Cifra tollú, sárga kakas.
Kiment reggel bogarászni,
Sövény alá kapirgálni,
Addig kapart nagy vidáman,
Sövény kidűlt bánatában.
Kavics fölött peregve fut
A habzó csermelyár -
Egy vig fiú bokáig áll
Vizében s halra vár.
A cica szép kis fehér állat,
de boszant engem szűntelen.
Én csupa illem vagyok nálad:
ő rád ugrik, a szemtelen.
Mint vagy Palócz? Cserháti tartományodban
ritkúle már az ostoba?
Aludtam; 's álmodozni kezdék
már prósaszóval, már dalokban:
Kloét festék le álmaim.
Nem dolgozni jöttem ide
Nem dolgozni jöttem ide
Törpe-fejű mit akarsz tőlem?
Babits Mihály: Futurum Exactum
Plutó e torzót márványból szoborta
Ó torzók torza, bőrző Dunakorzó
Ó korzók korza, őrző dunnaorzó
Mint ferde torta és megint retorta.
Bródy Lili: Fiatal pesti lány Pünkösd reggel
Én nem tudom, szoktál te is ugye, fiatal pesti lány
úgy sétálni fiúddal a liget szélén
És lóbálni olcsó filtex-ruhában a kézzel
És kérdezni, nade, igazán, ugye szeret Bélus,
Csak, mert tudod, hogy a bélusok szokták szeretni
A fiatal pesti lányt, akivel sétálnak a liget szélén,
De a Bélusok aztán elmennek a hivatalba...
Talpra magyar, hí a haza,
Itt az idő most vagy soha.
Mégis huncut az orosz,
Megvan benne minden rossz,
Mégis huncut az angol,
Gonosz úton csatangol,
Mégis huncut a talján,
Ott a nagy hegye alján,
Mégis huncut a francia,
Nincs benne garanica...
Mily vörösek, mint égő rubinok
És sárgák néha; harsogó topáz.
Hidegbe félve, kéken kéklenek
És a halál háttérben orgonáz.
Illyés Gyula: Költő pünkösdi éneke
Lankákon ballagok, alattam a szürcsölő trágya-
Lepte jó Föld szuszog, ballag velem, lép
Nagyokat öreg paraszt, botjára is támaszkod-
Va, integet felém, ahogy járok rajta
Kedvesemmel, olyan ez a homok, amin
Járok, dunántúli magyar föld,
Ráncosarcú, nagy-bajuszú, csipásszemű
Öreg, hümmög és krákog és köp...
Kecskerágó piroslik
Márgagödör alján,
Verem itt a rigmust, mint egy
Cölöpverő talján.
Gellért Oszkár: Amint a karod fölemeled
Amint a karod fölemeled
Mennyi bidres-bodros szövet
Hull vissza, mint egy zuhatag
És milyen finom kis pihék
Pelyhedzenek a könyöködbe
A könyököd kinyögöd
És szívembekönyökölsz - au!