Gyermekekkel kapcsolatos versek
Alkonysugárból is kivettem részem,
Hogy teljes legyen életem egészen.
Nem csonka töredék, mint a legtöbb élet,
Hol nem sokat számitanak az évek.
Uram, veled én pörbe szálltam...
Egedre köveket dobáltam
S most hullanak rám garmadában.
Már mozdulatlanul lapult az indián,
de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán
s a szél forgatta még a puskaporszagot.
Egyszer volt, hol nem volt,
De valahol csak volt:
Két fiú s egy kislány,
Ismeritek is tán.
Kemény a gerenda válla,
rossz fekhely a deszkaszál.
Szomorú az égre nézni
s látni, a hold hogy kaszál.
Reggel korán, a mint felérzek,
Zsong a szobám, mint egy kis fészek.
Sugás-bugás: "nem ébred mégsem?"
Alig várhatják ébredésem.
A kis Irma nagyon jó lány,
Szelid, mint a kezes bárány,
Ügyes, okos, szófogadó,
Csacska szája csókravaló.
Az én nevem Pista gyerek,
Már a földön ülni merek.
Meg is ülök egyenesen,
Vigyázok, hogy el ne essem.
Szép kis leány volt,
Csókolni való,
Mint a madárka,
Vidám, csacsogó.
Búbánatos özvegyasszony
Sir a szoba szögletében -
Dobra ütik kis holmiját
A rideg törvény nevében.
Oh anya! meg ne sirass, hogy ezen kis sírba leszálltam...
Hajnali hintók, hajnali nők...
bor, virág, mámor szép lányai...
Ablakom alatt suhannak el
pezsgős lakomák foszlányai.
Üres a ház, üres a fészek,
Magam elé szomorúan nézek.
Itt egy szoba, ott más bezárva,
Elnémult, el, az édes lárma.
Nem baj, nem baj - zokogja Panka,
Ha meglegyinti édesanyja,
Mert kis kötője elszakadt
A nagy hancurozás alatt.