Versek az életről

Salamon Ernő

Egyszerű

Mint az útszéli víz, maradok,
mint az útszéli víz, megyek,
nézz belém, megragyogok,
s eltorzulok veled.

Tovább...

00

Lauka Gusztáv

A' Holdhoz

Hold te sápadt arczú lánya
A' sötétlő csendes éjnek,
Szemlélője fájdalomnak,
Szemlélője annyi kéjnek.

Tovább...

00

Turcsányi Elek

Engedd meg, hogy visszaszaladjak

A hold, a sanda képű hold,
Ma megölelt és rámhajolt.

Tovább...

00

Ady Endre

Beszélgetés a szivemmel

Bongása óta a Földnek: nem éltem:
Minden bánatom, kínom, szörnyedésem
Sötét szobákban, vörös mámorokban
Gyalázattal, megbúvón elhenyéltem.

Tovább...

00

Zsigmond Ede

Aki vak

Aki vak, nyissa ki szemét,
a süket is halljon zenét,
kiáltozzon égre a néma,
táncoljon, lengesse kezét
végre a béna,
legyen az itt, ami nem volt,
tápászkodjék a hideg holt...

Tovább...

00

Ligeti Ernő

Mit is akar a hangya?

Szívem, mit mondjak néked el,
hogy tűnnek hosszú évek el,
hogy másnak kéne lenni
s nem lesz belőlem semmi.

Tovább...

00

Turcsányi Elek

Fekete vonat

A reménytelenség fokán,
A végtelen nagy ég alatt,
Az összetört szivek jogán
Tilos vágányokon szalad;
Sehol nyugalmat nem talál,
Kattog, nyerít, üvölt, ugat,
- Meghalni rajta rút halál! -
A tébolyult életvonat.

Tovább...

Turcsányi Elek

Amikről nem fogok tudni

Ó, szinek, bohókás, játékos szinek,
Ó, vonalak, karcsúk és szétfutók,
Ó, város, melyet nem látok soha
S cirádák ódon háztetőkön...

Tovább...

00

Jászay-Horváth Elemér

Beszélgetés az életről

Szivem titkos bensejében,
Ahová szem már nem lát el,
Ül egy vén jezsujta páter
Talpig omló feketében
S én beszélgetek vele...

Tovább...

Ölvedi László

A régi glória

Azt mondod: kevély homlokomról
Lekopott a régi glória...
Én fontam azt, mert bennem élt
Az álomkirály szunnyadó fia.

Tovább...

00

Vörösmarty Mihály

Mostani szép vers, és fellengős

Ingadozásnélkűllévőségednekörűlő...

Tovább...

00

Kemény Simon

Dúdolgatok magamba...

Meleg volt izzadtam,
Télfagy volt vacogtam,
Magam sose szántam
Panaszt nem nyafogtam.

Tovább...

Harsányi Kálmán

A geyzir

Mikor hegyekké nőtt már a hiába
Marasztalt álmok hulló hímpora,
Holdfényből egy kis opál-pocsolya
Csillog föl lelkem porsivatagában.

Tovább...

00

Ölvedi László

Magamhoz

Felelned kéne annyi sokra.
Szelíd hitek homok ösvenyén
Merre forduljak, balra, jobbra?
Felelned kéne annyi sokra...

Tovább...

Kosztolányi Dezső

Szeptemberi áhítat

Szeptemberi reggel, fogj glóriádba,
ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap,
most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya,
s szememből az önkívület kicsap,
emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer,
halál fölé, a régi romokon,
segíts nekem, szeptember, ne eressz el,
testvéri ősz, forrón-égő rokon.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom