Versek a bűnről
Követ sírjára, hisz nem nőne ott virág,
Mi könnyhullás frissítené azt fel?
Emléked nincsen és mégis kiáltva
Beszéli, hogy nem élsz, hogy megbukál...
Akinek nincsen barátja
Mennyekben,
Az kereshet menedéket
Poklokban...
Villámháritók vannak palotádra kitűzve:
Bizton nézed azért isteni kéz nyilait.
Az erkölcs s ártatlanságnak
Akit őriz angyala; -
Aki használt a világnak, -
Senkinek nem árt vala; -...
Szende szopós-borjat cipel a pór kurta kötélen
Szolgabiró úrhoz, aki előtt pőre foly,
S kéri, fogadja el azt. A teins úr kérdi haraggal...
"Apám! apám! mond a mágus fia,
Szentségeink között jár egy egér,
Mindent bemocskol, megrág. Tűrjük ezt?
Rútság, gyalázat, gőgös istenek
Kiket a bűnük átkoz -
Lerogynak, mint a semmi porszemek
A szent sziklához. -
A Krisztus sirja:
A népek sirja,
Minden világok sirja -...
Rab szerecsen véres veríték-gyümölcse,
Melyet, hogy ládájit arannyal megtöltse,
Fösvény Anglus elküld messze nemzeteknek,
Nádméz! mennyi kincsét olvasztod ezeknek.
Ó magyar vérbül eredett Menyecske!
Czinkosod' karjánn, ki urad' fejére
szarvakat raggat, hova mégy mosolygva
olly sietéssel?
Gyászt ver rám minden óra
Sötétitett szobákban.
Mint halottkisérőnek,
Roskad, remeg a lábam.
Az első lopást, hogyha sikerül,
Követi másik, harmadik,
S napfényre hogyha gyorsan nem kerül,
Az Isten tudja hányadik.