Történet
"Add, add ide a kis babácskát
Ölembe, majd én ringatom,"
Elvettem, de a fa-bubáért
Sirt, sírt a Laczika nagyon...
A káposztáskert közelében,
Virágos, dús here között
Hat kis nyulacska elbeszélget,
A nyulak élete fölött.
Négy mihaszna pelyhes csirke, de milyen parányi!
Most bújtak ki a tojásból, jó hogy tudnak járni.
Meghalt Nimród, a nagy khán,
Babilon városának
Megépítője, apja.
Halála éjszakáján
Eltünt az ősi szent kard,
Hadisten adománya,
A szittyák drága kincse.
Ketten jártunk a kertben,
a föld is sugaras volt.
"Ah mi jó, hogy itt talállak,
Gyenge lányka, alva látlak,
Alva e hűs domb alatt;
Most ugyan hó arcaidról
S e kis rózsás szűz ajakról
Csókomat nem űzheted.
Volt, hol nem volt - volt egyszer egy lovag,
Gyalog járt, mert nem kaphatott lovat...
Még iskolás fiú korában
Mátyás egy könyvvel tarsolyában,
A háztól elszökött,
Suhancnak öltözött.
Egyszer este jó anyámnak
Elmondtam egy kis mesét.
Hidján volt egy baglya,
Hosszu lábu gólya
Reá fészket rakott;
Négy kis fia volt ott.
Ugy volt biz az, most is jól emlékszem rája,
Hogy begyalogoltunk egyszer a vásárra.
A rekt'ram választott kabátot, nadrágot...
Otthon alig ismert rám, a ki meglátott.
Hol volt; hol nem, túl az
Óperenciáson,
Élt egy gazdag ember,
Kinek egy rakáson
Tyhuhaja!
Édes anya ebédet visz
a dolgos apának,
De utjukba áll a patak,
mely szinig megáradt;
Hogy menjenek átal rajta,
mikor nincsen hidja?...
Sirt az ég egyik szemével,
A másikkal nevetett;
Páros ívű szép szivárvány
Koszorúzta keletet:
Szép szivárványt, barna felhőn,
Nézte ábrándos fiú,
Egy sovárgó méla gyermek,
Kékszemű, de szöghajú.