Rossz sors
Csatába ment a fiatal vitéz:
Vagy diadalra, vagy halálra kész.
De nem talált
Se diadalt ő, se halált;
Mindössze csak egy seb jutott neki:
Egy percz müve! hanem e percz müvébül
Sok év mulik mig valahogy kiépül,
S még aztán is, holtáig, égeti.
A roppant temető sirjait ha látom,
Mik közt hamvaidban egy tiprott gödör fed;
S ha a szobrok hűtlen dicsrajzát szemlélem,
Mik közt csak fejfa sem jelöli sirvermed'...
Én éhezek, én szenvedek,
Hátamon vércsíkok árkai,
S torz arcomon ólom-idők, -
S tiéd a jólét, az erő,
A hatalom, - tiéd a gőg!