Párbeszéd
Sirt az ég egyik szemével,
A másikkal nevetett;
Páros ívű szép szivárvány
Koszorúzta keletet:
Szép szivárványt, barna felhőn,
Nézte ábrándos fiú,
Egy sovárgó méla gyermek,
Kékszemű, de szöghajú.
Édes anya a Juliskát
kivitte a mezőre,
Virágokat tüzdögélt a
hajába, a fejére:
Egy vadrózsát, egy kökörcsint,
meg egy búza-virágot:
Szebb kis lányt a Juliskánál
bizony senki nem látott!
Volt egyszer
Egy róka,
Bement a
Tyukólba,
Ott üle tyukanyó
Betegen,
Kérdezi a róka
Melegen...
- Bari, bari, bárányka,
füvet szedtünk néked:
Gyönge füvel, virággal
etetgetünk téged;
Egész nap beczézgetünk,
elviszünk legelni:
Úgy szeretünk, hogy veled
be se tudunk telni!
Lyány ült a hold fényében,
Felé ment a legény,
Lyány függve kétségében,
Örömben úszva én,
Várt és körűltekintett,
Meglát, remegve intett,
S elömlék kebelén.
Száll a, száll a, száll a sas,
Nézi, nézi a farkas.
- Hogy az alma, hogy a körte,
nem drága-e néni?
- Tapsifüles nyuszimama, kérem,
Tőlem kapott zöldséget a télen,
Ugye bizony, mostan viszonozza?
"Mi ad, kis méhe, oly erőt,
Hogy küzdve társidért
Meghalsz kasodnak ajtaján,
Bár nem nyersz hírt, se bért?"...
A villamosba két baka ült be,
Nagy szomorúság támadt körülte...
A halál egy öreghez eljövén,
Megállt előtte s monda: Gyere vén!
"Ki vagy te?" kérd' ez. - A halál vagyok. -
S köpeny alól kaszája kiragyog.
Mit álmodál, mondd, szívem gyermeke,
Ki oly mosolygva kelsz?
Talán kis őzet láttál zöld mezőn?
Anyádnak mit felelsz?
"Sötét köpenyben sárga szellem
Bethuliában házról-házra jár,
S kit harcosim nyila nem illet,
Hervasztja a száraz lehellet,
Elhervasztja az éhhalál.