Párbeszéd
Száll a, száll a, száll a sas,
Nézi, nézi a farkas.
Karácson estéje nagy vigasságszerző,
Tapsol örömében a sok apró-cseprő.
Egyszer ezt az estét ünnepelték épen,
Hogy anyjához igy szólt a kis Feri szépen...
Lyány ült a hold fényében,
Felé ment a legény,
Lyány függve kétségében,
Örömben úszva én,
Várt és körűltekintett,
Meglát, remegve intett,
S elömlék kebelén.
- Bari, bari, bárányka,
füvet szedtünk néked:
Gyönge füvel, virággal
etetgetünk téged;
Egész nap beczézgetünk,
elviszünk legelni:
Úgy szeretünk, hogy veled
be se tudunk telni!
Volt egyszer
Egy róka,
Bement a
Tyukólba,
Ott üle tyukanyó
Betegen,
Kérdezi a róka
Melegen...
Édes anya a Juliskát
kivitte a mezőre,
Virágokat tüzdögélt a
hajába, a fejére:
Egy vadrózsát, egy kökörcsint,
meg egy búza-virágot:
Szebb kis lányt a Juliskánál
bizony senki nem látott!
Sirt az ég egyik szemével,
A másikkal nevetett;
Páros ívű szép szivárvány
Koszorúzta keletet:
Szép szivárványt, barna felhőn,
Nézte ábrándos fiú,
Egy sovárgó méla gyermek,
Kékszemű, de szöghajú.
Zúg a malom altató morajjal,
Nem alhatom, kemény a fejem alja;
Hí a patak édes csevegése,
Lebűvöli álmomat egészen.
Régen,
Egyszer a
Réten,
Farsang
Végen
Találkozott
Két farkas egymással,
Kezet fogtak...
Csókai csókának
mi jutott eszébe?
Föl szeretett volna
öltözni fehérbe.
Csöndes ifju járdal andalogva,
Andalogva szent berek homályán,
Száll feléje nyögdelő szelecske,
S bíborajkán végig elsuhanva
Tiszta csöppet harmatoz le hűsen.
Zúgó patakon
A vízi malom...
Mikor kelepel,
El-elhallgatom.
'Mi van a kezedben,
aranyos Ágica?'
"Ábécés könyv biz ez,
kendermagos cica!"...