Nézőpont
Egy rózsás kertben - életünk ilyen kert -
Sétálni láttam tíz szál úri embert.
A tiszta őszi csendbe
A messzi hadgyakorlat
Ágyúdöreje döng.
Minden koporsó zárt levél,
A halál zord pecsétje rajta.
Tartalma bús, tartalma mély,
De csak az Isten olvashatja.
Királyt, vezért, hőst újraértékelnek,
Gyalázva mind, kik előtt leborultunk.
Rablott kincsekből,
Miken vér s könny ragyog -
A dús, szent célra
Egy milliót adott.
Többen hallánk együtt zenét,
Lelkünk andalgásba merült;
Szívünk pedig külön nemű
Érzetre mellünkben hevült.