Metafora

Reményik Sándor

Szenthegy

Hogy távolodunk tőle, egyre szépül
És egyre szentebb, szentebb lesz a hegy.
Fuvalommal, vagy viharral üzen:
Az nem lehet, hogy engem elfeledj!

Tovább...

Reichard Piroska

Furulyácskám

Fujjad, fujjad, furulyácskám,
én is voltam király lánya
és most vagyok fűzfa ága,
fűzfaágból furulyácska.

Tovább...

00

Szemere Miklós

Avult csuha

Elrongyollott, avult csuha,
Már ez az én életem!
De ha már nyakamba csapták,
Holtomig le nem vetem.

Tovább...

Gyulai Pál

Virágnak mondanálak...

Virágnak mondanálak,
A rózsa, liliom,
Mint egy tőnek virági
Virúlnak arcodon.

Tovább...

Samarjay Károly

Téli csillagesés

Lassan csörögve hulltak el
A sárga levelek,
A fák nagyot ásítva fel
Az égre néztenek.

Tovább...

Darmay Viktor

Árva madár

Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza betyár csak lézeng a világba;
Ágról ágra szegény bujdosó madár,
S egy tanyáról más tanyára a betyár.

Tovább...

József Attila

Altató

Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.

Tovább...

Bozzai Pál

Keserü pohár

Testvérek a bú és a gond,
Testvérek életeddel;
Fiú! azért ne légy bolond,
Közelb a telt üveggel...
E nagy világ, sir vagy nevet,
Nem illet az most tégedet.

Tovább...

Bozzai Pál

Hervadó szerelem

Pusztaság a világ,
Kert az én kebelem,
Egyetlen virága
Hervadó szerelem...

Tovább...

Ambrozovics Dezső

Vágy

Tavasz van, tavasz van, a tél közepében,
Tavasz sejtelmétől pezseg, forr a vérem.
Zűrzavaros álmok, mérhetetlen vágyak
Ábrándos lehétől elkábultan várlak...
Tavasz édes álma!
Lombok suttogása!

Tovább...

Sárosi Gyula

Nagy gyanúd

Nagy gyanúd van lányka: hogy kivüled
Szép magadhoz mást is szeretek,
S szívedet mi gyakran fojtogatják
Ily csalékony, balga képzetek. -

Tovább...

Darmay Viktor

Merész a szó!

Merész a szó, de ám kimondom:
Republikánus vagyok én,
S gyülölöm azt a szabadságot,
Mely koronát hordoz fején.

Tovább...

Móricz Zsigmond

Galamb, réce, meg a lúd

Az volt egyszer bajos élet,
Hogy a vizek kiszáradtak,
A folyóból mind kötél lett,
Patakokból csepümadzag,
Fától-fáig, - hegytől-hegyig
Kifesziték egytől-egyig,
S mint száritó kötelekre
Teregették föl ezekre...

Tovább...

Bartók Lajos

Kárpáti emlék

Ama sötét hegy, mint egy ravatal,
Néz a jég-tengerszemre. Körülállják
Kő órjások, felhők foszlányival,
Igy gyászolván a természet halálát.
Lábuk elé hullt könnycseppjük a tó,
Megfagyva ott, a holtat sirató.

Tovább...

Petőfi Sándor

Dalaim

Elmerengek gondolkodva gyakran,
S nem tudom, hogy mi gondolatom van,
Átröpűlök hosszában hazámon,
Át a földön, az egész világon.
Dalaim, mik ilyenkor teremnek,
Holdsugári ábrándos lelkemnek.

Tovább...