Mese
Egy világvégi házban
Világszép lány lakott,
Világ végére néztek
Ott mind az ablakok.
Mese, mese, pillangó,
Hímes szárnyon csapongó,
Ide száll, oda száll...
Csitt! különben meg nem áll!
Volt egyszer egy király, annak volt egy lánya,
Széles e világnak szépsége, jósága.
Szép is volt, jó is volt, mindenki szerette,
Tűzhalálba mentek volna tán érette!
Hol volt; hol nem, túl az
Óperenciáson,
Élt egy gazdag ember,
Kinek egy rakáson
Tyhuhaja!
Valamikor réges-régen,
a világnak kezdetén,
minden állat békességben
éldegélt a földtekén.
Ki volt akkor nagyobb úr,
mint a kutya, meg a nyúl!
Volt egyszer egy gazdag ember,
Annyi juha, mint a tenger,
Mint az árviz, ujjuju!
Számlálhatlan sok a juh.
Helén az életét virágüzletben élte át.
Árult azáleát, orchideát, kaméliát.
Egy éjjel álmot látott. Egy tündér azt mondta, hogy:
"Hármat kívánhatsz, jó Helén, s az teljesülni fog."
Helén másnap reggel felébredt
És forró ágyából kilépett.
A tornácon ült egy kicsi széken
S a napba nézett nagyanyám.
Vakság vont szürke függönyt két szemére,
S míg pergett a fény két kezére,
A színek lassan beosontak lelke ablakán.
Egyszer egy kis szürke egér,
Cin, cin, cin,
Szaladt, mint a csengős szekér,
Cin, cin, cin.
Egyre cincog a kis csacska:
"Milyen lehet az a macska?"
Cin, cin, cin, cin, cin, cin.
Ajaj, hol volt
Hol nem...
Volt egyszer egy
Iciri
Piciri
Házacska;
Ott lakott egy iciri
Piciri kis macska.
Egy szegény nő, isten látja,
Nincs a földön egy barátja,
Agg, szegény és gyámolatlan,
Ül magán a csendes lakban.
Róka koma egy szép reggel
Összekerült egy pár ebbel.
Nagy vágyása,
Bárki lássa,
Nem volt a találkozásra.
Le is ut, fel is ut,
Róka koma futva fut.
Elől tűz, hátul víz,
Reszket benne minden íz.
Régen,
Egyszer a
Réten,
Farsang
Végen
Találkozott
Két farkas egymással,
Kezet fogtak...
Van egy erdő, erdőháton,
Benne tisztás az irtáson,
Hóba rakva rajta kis ház,
Kis malac itt telel tanyáz.