Levél
Gyűlöllek, vágylak
S hévvel kivánlak
Sorsom: hogy: teljesedj be végre
S mert csupa bánat,
Ha durcásan nézek az Égre.
Magamat ajánlom szívemnek szíviben,
Tartson mind holtiglan igaz szeretetben;
Tétovázó szívet hozzám ne viseljen
Hanem igaz és hű ő mindenkor legyen.
Írok haza...
Ó, ezek az új magyar bélyegek!
Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz eljő,
Vágtatva kavarog sok sötét felhő,
A tavaszi viharok idején.
Tekintetes tanács,
Fogadja intésem:
Mit oly féltve őriz,
Nagy büszkeségéről
Letenni ne késsen.
Ha ez a levelem megérkezik,
Édesem, gondolj rám egy kicsit.
Ó kedves gyógyszeres,
Ki jószagú boltodban
A szavak olaját
Kevergeted vigyázva,
Hüsítő balzsamod,
Mit jószivű voltodban
Szibériába küldtél,
Elért e nagy kórházba.
Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a szalonkabáthoz te vagy a hit.
Az én szemem most már sohase álmos -
és hallgatom a szíved zajait.
Lángoló vörösben
Lengyel hegyek orma.
Látlak-e még egyszer
Szülőfalum tornya?
Messze szállsz el gondolat,
Messze kis levél!
Hol csöndes födél alatt
Bús kedveltem él.
Egész csomó sárgult levél,
Rendezgetem, olvasgatom;
Ugy fáj és mégis jól esik
Merengenem a multakon.
Mezőlaborc felé
Magyar madár szárnyal, -
Repülj már levelem
Repülő postával.
Levél a györgyfalvi leánykonferenciáról
"Egy ifjúsági konferencián,
Reggel, korán,
A földön ülve,
Térdemre fektetve a Bibliám,
A Biblián
(Amíg szunnyadnak még a többiek)
Írom Magának ezt a levelet.
A város fái közt merengve járok:
szelíd, leromlott, árva sarjadék.
Az életet hideg szemekkel nézem;
lesorvadt már a vágyam karja rég.