Levél
Ha ez a levelem megérkezik,
Édesem, gondolj rám egy kicsit.
Egész csomó sárgult levél,
Rendezgetem, olvasgatom;
Ugy fáj és mégis jól esik
Merengenem a multakon.
Tudom, hogy fog még írni!...
Majd, ha a tavasz eljő,
Vágtatva kavarog sok sötét felhő,
A tavaszi viharok idején.
Lángoló vörösben
Lengyel hegyek orma.
Látlak-e még egyszer
Szülőfalum tornya?
Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám?
Gondoltok-e ugy néha-néha rám?
Mondjátok-e, ha estebéd után
Beszélgetéstek meghitt és vidám,
Mondjátok-e az est óráinál:
Hát a mi Sándorunk most mit csinál?
A klinikán a portás egyszerűn
És sajnálkozva vonja meg a vállát:
"Nincsen levél." - Ma megint nincs levél...
S tán sose vártam még így levelet.
"Munkára fel hát! ki van tűzve
A zászló, ússzék a hajó..."
A csüggedésnek éjszakáján
Míly édes hang, míly drága szó?!
Kelt levelem...
A gőgős, a tiszta értelem álarca
vértelen,
mert hazug az ajkon minden gondolat,
mely szívkapcsot tár,
ha nem érzelmi ár
sodorja felszínre a zúgó szavakat...
Ó kedves gyógyszeres,
Ki jószagú boltodban
A szavak olaját
Kevergeted vigyázva,
Hüsítő balzsamod,
Mit jószivű voltodban
Szibériába küldtél,
Elért e nagy kórházba.
Mezőlaborc felé
Magyar madár szárnyal, -
Repülj már levelem
Repülő postával.
Innen a hajnalon, éjfelen már túlról,
Levelem indítom Nádaskeresztúrról,
Úri biró lánya, kerti rózsaszála,
Csengetyűző szivü Kerezsi Kalára.
Levél a györgyfalvi leánykonferenciáról
"Egy ifjúsági konferencián,
Reggel, korán,
A földön ülve,
Térdemre fektetve a Bibliám,
A Biblián
(Amíg szunnyadnak még a többiek)
Írom Magának ezt a levelet.
A város fái közt merengve járok:
szelíd, leromlott, árva sarjadék.
Az életet hideg szemekkel nézem;
lesorvadt már a vágyam karja rég.
Tekintetes tanács,
Fogadja intésem:
Mit oly féltve őriz,
Nagy büszkeségéről
Letenni ne késsen.