Hasonlat
Tarka-barka papagály,
Büszke, mint a kis király;
Jár a szája, csak hadar,
Azt se tudja, mit akar;
Egy-két szót, ha bemagol...
Mintha volna a liget könyűje,
Tiszta gyönggyel ömlik a patak;
Partjain az ifju nefelejcsek
Bokrosával felvirítanak.
A pályafutás immár véget ért,
Kilobogta magát a lelkem.
Ihol, itt van, itt van Mikulás apó!
Fehér a szakálla, fehér mint a hó.
Szabad voltam, mint erdők viharja.
Bátor voltam, mint kemény acél.
Társalgani a csillagos nagy éggel,
Kinyitom ablakom egy csöndes éjjel;
Ám csillagot
Nem láthatok
Terpeszkedő felhőtül bal felől...
Oh lány, ha volna
A téli dér,
Mint kebled oly vágy-
Gyujtó fehér!
Mért nem tudok úgy élni, mint a fecske:
csak szállni, szállni nyomtalan!
Mindennap elmultával,
Képed messzebb esik:
Mint kertem szélfuváskor,
Levéltül fosztatik.
Már a Maros füzes partjai
közt jön el hozzám most a messzi
vidék! csikók csomós lábakkal
futnak az anyjuk után s így...
Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát már odafenn kisírta.
Fölmosolyg a hajnal
Bíbor köntösében,
Uj életfény reszket
Harmatos szemében.
Meghitt beszélgetés a verandán
Csodálatosan békés délután.
Benne van teljes életünk.
Ülünk egymással szemben,
beszélgetünk.
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély ó-kútban a hold képe.
Néztél már mély kutak vizébe?
Ajkid miként piros virág,
Szemeid mint sötét világ!