Gyász
Valahányszor itt elmegyek:
a patak bozótos könyökénél
elém toppan egy kis gyerek.
A roppant temető sirjait ha látom,
Mik közt hamvaidban egy tiprott gödör fed;
S ha a szobrok hűtlen dicsrajzát szemlélem,
Mik közt csak fejfa sem jelöli sirvermed'...
Sir a gyászos özvegy, árva,
Sirkeresztnél térdenállva:
A hova a könyek esnek,
Ott nyilnak a nefelejtsek.
Örülj, ha te meghalsz, majd körülállnak
apró szentek, megáldott hanggal és
énekelnek; áldott leszel, ha
nagyszemű fiuk és nagyszemű lányok...