Gondolat
Ha nyugodt homlokomra néha
Árnyat vet egy bús gondolat,
Mint a futó felhő árnyéka,
Mely csendes tó tükrén mulat:
Azt hű szemed már észre vette,
Hogy szempillámon könny rezeg:
Hová gondoltam? - kételkedve
S szelid mosollyal kérdezed.
Ha rabja vagyok a hangulatoknak,
Minden gondolatom félve kopogtat
Előbb az ablakodon.
Repülj gondolatom ki a nagyvilágba,
Hogyha megszülettél, mért is lennél zárva?
Bűnös, ki sikkaszt, lop, rabol,
vagy koponyát bever,
de legbűnösebb mégis az,
ki gondolkozni mer.
Még elvehetik vagyonod,
Vagy katonának gyermeked,
Emberi kéz gyüjtötte azt,
Ez meg anyától született.