Árva
Mi nekem ez a föld?
Temető.
Mi nekem az égbolt?
Szemfedő.
Sir a gyászos özvegy, árva,
Sirkeresztnél térdenállva:
A hova a könyek esnek,
Ott nyilnak a nefelejtsek.
A mi fának - szomorufűz,
Ami tüznak a bolygótüz,
Ami víznek a köny árja,
Emberek közt az az árva.
Selyem kendő, selyem kötény, selyem szoknya,
Nem vagyok én az ilyenhez hozzászokva;
Nem vagyok én bíró lánya, nincsen módom,
Csak úgy járok, csak úgy élek árva módon.
Szidott, gyülölt, haraggal néze rám;
Nagy dáma volt s kevély a mostohám.
"Árva kis lány, hová merre?"
"Megyek, megyek valamerre.
Utcáról utcára járva
Gyufát árul szegény árva,
Teli van a ládikája,
Ez az egész vagyonkája.
Árva gyerek, árva gyerek,
Sosem láttad az apádat.
Kora sirján Dnyeszter sikján
Csúf fekete varjak hálnak.
Árva gyerek, árva gyerek,
Mit üzensz a Jézuskának?
- Csak egy baba? Egyéb semmi?
- Elég nekem éppen ennyi.
Ezt sem kértem Jézuskától,
S lám, ő elküldte magától.
Árva madár, nincs szállása, tanyája,
Kósza betyár csak lézeng a világba;
Ágról ágra szegény bujdosó madár,
S egy tanyáról más tanyára a betyár.
Egy árvát a' zordon halál
Erdő közepében talál;
Nincsen ki szegényt virassza,
Nincsen á' ki mégsirassa.