Árnyék

Bezzeg! most látom árnyékomat,
Csudálom benne nagyságomat;
Ha ki még kicsinynek mondana,
Kegyetlenül meg bosszantana.

Vén fa árnyékában,
Forró meleg nyárban
Megpihenni de jó!
Ki e fát ültette,
Áldassék érette
A kedves nagyapó!

Jobb is, hogy csak mint az árnyék,
Ugy kövessem életutad,
S hogy nyomodon áld valaki,
Ezt te soha meg ne tudjad.

Szeretem nappal a lámpavilágot,
a sárgaszin, hűséges nyelvet.
(Déli verőn fogok feküdni holtan.)
Szeretem a forró szerelmet.