Ajándék
E melltű gyöngye - régi képbeszéd -
Beteg kagylónak kincsét képezé.
Bólogat a kék nefelejcs
Pici kis virága,
Minden szálát szeretettel
Kötöm bokrétába.
Miklós fiamnak egy havanna szivarral
Harmincöt éve Miklós napra
Apámtól kaptam én ezt.
Tartsd te is az emlékezésre
S harmincöt évek mulva véle,
Becsüld meg majd a Dénest.*...
Fogadd el, édes Emmim,
Virágaim szebbikét:
Szerelmem ülteté ezt,
Szerelmem ápolá.
Gyöngyharmatos ágon ringott egy szép rózsa,
Legszebb asszony ura leszakasztá róla.
Nem rég jöttem haza.
Az otthonomban rózsákat találtam.
Akkor-nap küldte nekem valaki.
Alakja, arca, neve ismeretlen,
A lénye rózsaillatú titok:
Anonyma.
Életem ékszer-ládája felett
Éjszaka jöttén
Kutató szemmel, busan térdelek.
Az életemből mit adjak neked?
Én nem gyüjtöttem drága kincseket.
Azt sem tudom, hol a fejem,
Annyi a gondom, hogy ezer;
Ruházni a babáimat,
Teher, ámbár édes teher,
Velük alszom, velük járok,
Már két napja varrok rajok.